Az áfatörvény július 1-jétől hatályos szabályai (163. §) szerint az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb a teljesítésig, előleg fizetése esetén a fizetendő adó megállapításáig, de legfeljebb az attól számított észszerű időn belül köteles gondoskodni. A törvény szerint olyan esetben, amikor a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, az észszerű határidő 8 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelent.

A “8 nap” értelmezése általában nem jelent problémát, nem úgy, mint meghatározni azt az időpontot, amikortól el kell kezdeni számítani a 8 napot, azaz a teljesítés időpontját. A jogszabály a teljesítés időpontjára vonatkozóan az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

  1. § (1) bekezdés Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).

A tényállásszerű megvalósulás egy egyszerű termékértékesítés esetén egyértelmű a teljesítés időpontja (az a nap, amikor a tulajdonosként való rendelkezési jog átszáll), de egy komplexebb ügyletnél már kérdéses lehet. Ha veszünk például egy építésről vagy szerelésről szóló szerződést, ahol a felek “mérföldköveket” határoznak meg, amelyeket forgalmi adózási részteljesítésként kezelnek, akkor máris kérdéses, mikor áll be a teljesítés. Ez esetben fontos jelentőséggel bír felek közötti megállapodás. Teljesen másként kell kezelni például azt a megállapodást, amely átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírásától teszi függővé a teljesítést, mint amely nem rendelkezik erről. Az első esetben a teljesítést attól a naptól kell számítani, amikor az ügyfél átveszi a munkát, míg a másodiknál, ha az ügyfél késlekedik az átvétel igazolásával, akkor könnyen késedelembe lehet esni a számlakibocsátással.

Érdekes kérdés még, hogy hogyan kell kezelni az időszakos (az áfatörvény 58. paragrafusa alá eső) ügyleteket? Ez esetben a jogszabály rendelkezik a teljesítés időpontjáról:

– ha utólagos elszámolásról és utólagos fizetésről van szó, akkor a fizetési esedékesség határozza meg a teljesítési időpontot (ami nem lehet későbbi, mint az időszak utolsó napját követő hatvanadik nap);

– ha az ellenérték esedékessége korábbi, mint az adott időszak utolsó napja, úgy a számlakibocsátás napja határozza meg a teljesítés időpontját.

Azaz gyakorlatilag kizárt, hogy ne lehessen betartani a teljesítés időpontjától számított nyolcnapos szabályt ezekben az esetekben, hiszen a teljesítés napját nem a magánjogi vagy számviteli értelemben kell venni, hanem az áfatörvény által meghatározottak szerint. Azaz egy havi teljesítésekről történő utólagos elszámolású ügyletnél semmi sem kötelezi az adóalanyt arra, hogy az adott hónapot követő nyolc napon belül állítsa ki a számláját, mert a teljesítés napját a fizetési esedékesség határozza meg. Ilyen esetben csakis akkor tud elkésni az adóalany a számlakibocsátással, ha az adott hónapot követő 68. napon sem tudta kibocsátani a számláját.

A fenti szabály egyértelműen illeszkedik abba a kormányzati törekvésbe, amely célul tűzte ki az áfabevallások automatizálását. Ha a teljesítést követő nyolc napon belül kötelező a számlát kiállítani, majd arról a számláról kötelező automatikusan online adatot is szolgáltatni, úgy az adóhatóság valóban képes lesz határidőben áfabevallás-tervezetet készíteni, méghozzá úgy, hogy az adott adóalanynak is elegendő időt biztosít a bevallástervezet ellenőrzésére még az adott bevallás benyújtási határideje előtt.

Sajnos ez a törekvés viszont továbbra sem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az adóalanyok sok esetben egyszerűen képtelenek (nemhogy 8, hanem sokszor 15 napon belül) kibocsátani a számlát. Gondoljunk csak bele például abban, hogy egy nagyobb építési munka határidőben történő teljesítése során az átvétel – annak igazolása, az igazolás visszaérkezése, az igazolás eljuttatása a könyvelési osztályra – mennyi időt vesz igénybe.

Különösen igaz ez egy nagyobb szervezet esetében, ahol akár több osztályt is érint egy adott ügylet igazolása, jóváhagyása akár számlabefogadói, akár számlakibocsátói oldalon. Ezen esetekben csak azt lehet javasolni, hogy egyrészt próbálja meg minden adóalany a számlakibocsátási folyamatát gyorsítani. Ha ez nem sikerül, akkor sem az a megoldás, hogy a teljesítés időpontját próbálják meg manipulálni (azaz a számlakibocsátástól számított nyolc napon belülivé tenni). A teljesítés időpontja olyan időpont, amelyet a jogszabály egyértelműen meghatároz (nyilván észszerű szabályok között van lehetőség a felek megegyezéséhez kötni ezt az időpontot, lásd fent). Ha nem sikerül 8 napon belül kibocsátani a számlát, akkor az mulasztási bírsággal járhat, de sokkal inkább nézzünk szembe egy adminisztrációs jellegű bírsággal, mint a számla kötelező adattartamának meghamisítása miatti szankciókkal!

Másrészt azt is fontos tisztázni, hogy mit tehet a késve kiállított számla befogadója? Tapasztalatok szerit már most kezd kialakulni az a gyakorlat, hogy a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő fél egyszerűen nem fogadja be a számlát, ha azt a teljesítés napját követő nyolc napon túl állították ki. Ez viszont teljes patthelyzetet teremt, hiszen senki nem képes visszamenni az időben, hogy mégis nyolc napon belül képes legyen kibocsátani a számlát. Valószínűleg ez a gyakorlat folyamatos jogvitákhoz fog vezetni.  

Tovább árnyalhatja a képet az, ha a fizetési kötelezettség nem a számlától függ, hanem a felek közötti szerződéstől: azaz bíróság előtt követelhető az ellenszolgáltatás (pontosabban az ellenérték megfizetése) számlakibocsátás nélkül is. Másrészt megnyugtató lenne, ha az adóhatóság megerősítené, hogy az elkésve kiállított számlára vonatkozóan is alapíthat adólevonási jogot a számla befogadója, ezzel elejét venné a már most kialakuló (teljesen megoldhatatlannak tűnő) vitáknak.

Forrás:  https://adozona.hu/2020_as_adovaltozasok/All_a_bal_a_szamlakibocsatasi_hatarido_miat_6JANO4

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 − 4 =