Egészségügyi alkalmasság a munkavégzésre irányuló jogviszonyokban

A munkavégzésre irányuló polgári jogi jogviszonyokban – annak jellege miatt – nem merül fel a kérdés, hogy akár a Megrendelő, akár a Megbízó felelős lenne a Vállalkozó, illetve e Megbízott egészségügyi alkalmasságáért. Más a helyzet a munkaviszonyban, hiszen szoros alá-fölérendeltségi helyzetben történik a munkavégzés, a munkáltató széleskörű utasítási jogával. Anyagi erőforrásaival foglalkoztatóként ő van olyan helyzetben, hogy védje-óvja a munkavállaló egészségét.

A munkáltató egyik kötelezettség-csoportja az ú.n. gondoskodási kötelesség. Ennek körében a munkáltató feladata és felelőssége az egészséges és biztonságos munkavégzés lehetőségének biztosítása.  Úgy a munkafeltételek, munkakörnyezet veszélymentes biztosítása, mint az ú.n. személyi feltételekről való gondoskodás. Tekintettel a kérdés orvos-szakmai jellegére, a munkáltató segítségére ebben a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató (üzemorvos) van. Szolgáltató választása (megbízása) azonban munkáltatói kötelezettség.

Érdemes tanulmányozni az (általában a szolgáltatók által összeállított, szövegezett) szerződést, melyből kiderül az is, hogy a szerződött díjért a szolgáltató nem csak a munkavállalók (jelöltek) orvosi vizsgálatát végzik, hanem számos más ú.n. munkaegészségügyi szaktevékenységgel segítik a munkáltatót. Részt vesznek pl. a munkáltatónál kötelezően elvégzendő munkahelyi kockázatértékelésben a munkavédelmi szakemberrel karöltve, illetve együtt kötelesek pl. azt is meghatározni, hogy mely munkakörökben milyen egyéni védőeszközökre, milyen védelmi képességű eszközökre van szükség.

Az egyes orvosi vizsgálatok csoportjai munkaviszonyban álló/kerülő munkavállalók vonatkozásában:

• Munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálat (előzetes, időszakos, rendkívüli, záró): melyeknek célja a munkaviszony egyes szakaszaiban, hogy megállapítsák: adott munkavállaló adott munkakörben és adott munkahelyen! (akár üzemcsarnok pontossággal) alkalmas-e munkavégzésre. Bármely körülmény megváltozik, új vizsgálat szükséges. Vagyis azt vizsgálja, hogy a munkavállaló képes-e ellátni egészségkárosodás, biztonsága veszélyeztetése nélkül adott helyen, meghatározott munkáltatónál a kérdéses munkakört. A vizsgálatot a munkáltatónak kell kezdeményezni, esedékességét figyelemmel kísérni és a munkavállalókat a megfelelő beutalóval vizsgálatra küldeni. A munkavállaló viszont nem tagadhatja meg a vizsgálaton történő megjelenést, annak alá kell vetnie magát. Ennek hiányában akár a munkaviszony meg is szüntethető.

   

• Személyi higiénés vizsgálat (a köznyelvben egészségügyi könyv, kék kis könyv): iránya épp ellenkező. Szintén üzemorvos (illetve társterületi szakorvos) azt vizsgálja, hogy a munkavállaló nem okoz egészségügyi kockázatot az adott munkahelyen és munkakörben járványügyi szempontból. Ennek megfelelően természetesen nem szükséges személyi higiénés vizsgálatot végezni pl. elektronikai összeszerelő operátor munkakörben ilyen munkahelyen, ugyanakkor élelmiszeripar, vendéglátás, egyes kereskedelmi üzletekben – és számos más munkahelyen – a munkakörök többségében kötelező. E körben a foglalkoztathatósági szakvéleményt érdemes még említeni. Ez szintén munkaköri alkalmasságot vizsgál, de egyes atipikus munkaviszonyokban (közfoglalkoztatás, egyszerűsített foglalkoztatás egyes munkavállalói esetében) használatos, s nem munkahelyre, munkakörre szól, hanem munkavállalóhoz kötődik (viheti magával egyik munkáltatótól a másikhoz) 1 évig érvényes és ú.n. kizárásokat tartalmaz. Pl. a munkavállaló nem foglalkoztatható magasban, bizonyos nehéz fizikai munkán stb. A foglalkoztathatósági szakvélemény ugyanakkor nem vihető be tipikus munkaviszonyba, nem helyettesíti a munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatot.

forrás: 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet