Egyre gyakrabban merül fel a kérdés a munkáltatók és munkavállalók részéről, hogy vajon fizethető-e a munkabér euróban? Vagy esetleg az euróban kifejezett munkabér, a kifizetés napján érvényes MNB árfolyamon forintra átszámítva kifizethető?

Jogosnak tűnik a felvetés, hiszen a munkáltatók bevételének jelentős része devizában is érkezhet, a jelenlegi válsághelyzet mindenkit érint és a hazai adófizetési kötelezettség devizában történő jogszerű megfizetésére is megszületett már a precedens.

A Kormány 366/2022. (IX. 26.) Korm. Rendelete a helyi iparűzési adó devizában történő megfizetéséről 1. § (1) „Az adózó 2023. január 1. napjától esedékessé váló helyi iparűzési adóelőleg és helyi iparűzési adó fizetési kötelezettségét a Magyar Államkincstár által a helyi iparűzési adót bevezetett illetékes önkormányzat, illetve – a különleges gazdasági övezetbe tartozó adózó esetén – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal részére e célból euró vagy amerikai dollár devizanemben történő adófizetésre nyitott számlára történő átutalással is teljesítheti.”

A KSH adatai alapján „2022. szeptemberben a fogyasztói árak átlagosan 20,1%-kal meghaladták az egy évvel korábbit. Az elmúlt egy évben a háztartási energia és az élelmiszerek ára emelkedett a leginkább. A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 4,1%-kal nőttek.”*

Jog(os) kérés a devizás fizetés?
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) 154. § (1) alapján a munkabért – külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – forintban kell megállapítani és kifizetni.

A jelenlegi helyzetben ugyanakkor nem feltétlenül csak a külföldön történő munkavégzésnek van jelentősége. A második fordulat, a jogszabály eltérő rendelkezése, mint lehetőség pedig egy nagyon szűk kört érint. Az Mt. a vezető munkavállalókkal, vagy vezetővé minősített munkavállalókkal kapcsolatban is lehetővé teszi azt, hogy munkaszerződéssel a felek az Mt. második részében foglalt 154. § (1) rendelkezéstől eltérjenek, tehát megállapodjanak a devizában történő elszámolásról. A törvény erejénél fogva vezető állású, valamint a vezetővé minősített munkavállalói státusz azonban csak egy szűk munkavállalói kör számára érhető el.

Bár a drasztikus áremelkedés mindenkinek fáj, nyilvánvaló azonban, hogy a jelenlegi munkajogi szabályozás alapján a munkabér pénznemét illetően kivételt képező vezető munkavállalói kört a drágulás kevésbé érinti, mint az „átlag” munkavállalókat.

Értelmezés kérdése…úgy tűnik van megoldás!
Úgy látjuk érdemes volna a munkabér forintban történő megállapításának és kifizetésének jelenlegi szabályát jóval szélesebb körben, általánosan alkalmazható szabállyá tenni.

Jelen helyzetben a közös megegyezésen alapuló szabad devizanem választás a munkavállaló érdekében állhat, mivel a számottevően kisebb inflációnak kitett (értékállóbb) euróban megállapított munkabére azt az értéket tartva kerülne átváltásra és kifizetésre, szemben a jelentős értékvesztést mutató hazai fizetőeszközben történő munkabér megállapítással. A munkáltatónak pedig érdekében állhat, hogy segítse és megtartsa munkavállalóit a jelenlegi krízishelyzetben.

Azok a munkáltatók, akik devizában szerzik bevételüket, vagy annak jelentős részét, gond nélkül tudnák teljesíteni ilyen formában a munkabérfizetési kötelezettségüket is, ha már az adófizetési kötelezettségük hasonló konstrukcióban történő fizetésére megszületett a lehetőség.

Szakértői álláspont szerint egy megállapodáshoz kötött szabályozás nem sértené a jelenlegi Mt. 154. § (1) jogpolitikai indokát sem, nevezetesen a munkabér védelmét célzó szabályozói szándékot. A munkabér védelme címszót követő legelső rendelkezés írja elő a munkabér forintban történő megállapításának és kifizetésének a kötelezettségét rendkívül szűk körben engedélyezett kivételekkel. Ennek indoka érthető: a munkavállalót meg kell védeni az árfolyam ingadozások kockázatától.

A jelenlegi helyzet azonban nyilvánvalóan egy példa nélkül álló rendkívül súlyos krízishelyzet, amelyben az eredetileg biztosítani kívánt védelmező célnak megfelelő szabályozás ténylegesen kezd kifejezetten hátrányos, béklyó jelleget ölteni. A rendkívüli helyzet adta kihívásokra adott rendkívüli gyors válasz pedig nem lenne előzmény nélküli.

Erre egy példaként szolgál a COVID válság idején meghozott szabályozás:
47/2020. (III. 18.) Korm. Rendelet a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről
„6. § (2) Az Mt.-t a veszélyhelyzet megszűnését követő harminc napig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy […] (4) A munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek.”
A munkabér meghatározására és kifizetésére vonatkozó – szűk körben eltérést engedő – rendelkezés kapcsán jelen helyzetben véleményünk szerint indokolt lenne a korábbi válsághelyzetben már alkalmazott, általános felhatalmazás, a munkavállaló és munkáltató főszabálytól eltérő megállapodására.

Forrás: rsm.hu/blog

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

1 × egy =