A munkába járás fogalmának módosítása

A Magyar Közlöny 174. számában jelent meg az egyes foglalkoztatási tárgyú kormányrendeletek jogharmonizációs és egyéb célú módosításáról szóló 335/2016. (XI. 11.) Korm. rendelet (továbbiakban: 335/2016 (XI.11.) rendelet). E Rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése módosítja a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendeletet (továbbiakban: 39/2010. (II.26.) kormányrendelet). A módosítás alapján 2016. december 1-jétől változik a munkába járás fogalma, valamint a munkáltató költségtérítési kötelezettsége.

A 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet 2. §-a értelmében december 1-jétől munkába járásnak minősül:

• a közigazgatási határon kívülről a lakó vagy tartózkodási helyről a munkavégzés helyére történő helyközi utazás,
• az átutazás céljából igénybe vett helyi közösségi közlekedés,
• a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint közösségi közlekedéssel egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen megközelíthető munkavégzési hely közötti közlekedés,
• december 1-jétől munkába járásnak minősül az a közigazgatási határon belüli közlekedés is, amelyet olyan közösségi közlekedési eszközzel lehet megvalósítani, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították. Ilyen lehet például egy ipari parkban lévő vállalkozás elérése, ha a munkavállalók szállítására különjáratot létesítenek, vagy a helyközi autóbusz egy kis kitérővel a vállalkozás közelében megáll, esetleg a helyi közlekedési autóbusz tesz egy kis kitérőt.

A lakóhelynek és a tartózkodási helynek nem feltétlenül kell Magyarországon lennie. A 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet 2. §-ának d) és e) pontja alapján e két hely az Európai Gazdasági Térség bármely államában lehet.

A költségtérítési kötelezettség változása
A munkába járás fogalmának változása azért fontos, mert a munkáltatónak a munkába járás költségeinek egy részét a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet értelmében meg kell térítenie. A munkába járás fogalmának változásából az következik, hogy amennyiben egy helyi közlekedési eszköz útvonalát kimondottan munkába járás céljára hoztak létre, vagy e célból módosították, akkor a munkáltatónak a helyi közlekedési bérlet árának 86%-át meg kell térítenie.

Ilyen esetben a helyi közlekedési bérlet árának megtérítése nem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 25. § (2) a) pontja értelmében „adómentes”, ugyanis a költségtérítés összegéből nem kell bevételt megállapítani. Azonban az Szja tv. 25. § (2) a) pontja a munkába járás költségtérítésének „adómentességéhez” az utazási bérlettel/utazási jeggyel vagy a munkáltató nevére szóló számlával történő elszámolás kötelezettségét írja elő.

Egyéb változás, hogy a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet 3. §-a az (1a) bekezdéssel kiegészítésre került. Ennek értelmében a munkáltató nem köteles megtéríteni a munkába járás költségeit, ha a közlekedést a munkavállalóval történő megállapodás alapján, az Szja tv. 3. § 63. pontjának megfelelő csoportos személyszállítás útján oldja meg.

Muszáj megemlíteni, hogy – a munkába járás kivételével – a helyi közlekedési bérlet/jegy árának megtérítése az Szja tv. 71. §-a alapján 2016-ban még béren kívüli juttatásnak minősül, azonban az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Mód tv.) értelmében 2017. január 1-jétől egyéb meghatározott juttatásként viseli a közterheket. A Magyar Közlöny 182. számában kihirdetett az egyes adótörvények és más törvények módosításáról szóló 2016. évi CXXV. törvény („őszi adócsomag”) 8. §-a azonban tovább módosítja az Szja tv. 69. § (2) bekezdését. A módosítás értelmében 2017. január 1-jétől az szja és az eho alapjának kiszámításához alkalmazott 1,19-es szorzó 1,18-ra változik.

A gépjármű használatának költségtérítése két ok miatt következhet be:

• Egyrészt a 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet §-a alapján. Ebben az esetben a jogszabály hatályos állapota alapján 9 Ft/km a kifizetendő összeg.
• Másrészt önkéntes döntés alapján. Ebben az esetben a 9 Ft/km összegtől kevesebbet is téríthet (pl. 1,3 Ft/km).

Nincs jogszabályi tiltás arra, hogy a munkáltató a teljes üzemanyagköltséget megtérítse. A jelenleg hatályos Szja tv. 25. § (2) bb) pontja alapján a munkáltató általi térítés összegéből 9 Ft/km adómentes, az ezt meghaladó összeg munkaviszonyból származó jövedelemként adózik. Ez az adómentesség a Mód tv. 26. § 5. pontja értelmében 2017. január 1-jétől 15 Ft/km-re változik.