Szabadságok kiadása év végén

Még nem késő a 2019-es szabadságok kiadásáról gondoskodni. Alább összefoglaljuk, mit, milyen sorrendben érdemes áttekinteni és milyen intézkedésekkel lehet jogszerűen „elfogyasztani” a munkaviszonyban álló munkavállalók egyik legfontosabb fizetett pihenő idejét, a szabadságát.

Alapvetés, hogy a szabadságot nem kiveszik, hanem a munkáltató adja ki, mégpedig úgy, hogy abból mindössze 7 napot köteles a munkavállaló által igényelt (meghatározott) időpontban kiadni. Ebből következik az is, hogy az el nem fogyott szabadság kapcsán a munkáltató nem mentheti ki magát azzal, hogy a munkavállaló nem akart szabadságra menni.

A másik axióma, hogy a szabadságot természetben – tehát szabadidőben – kell kiadni, azt pénzben megváltani kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehet.

Elsőként tekintse át, hogy áll jelenleg a szabadságokkal. A novemberi bérszámfejtés lezárását követően a szabadság nyilvántartásból (melyet minden munkáltatónak vezetnie kell) jogcímenként (alap és meghatározott pótszabadságok) ki kell derülni, hogy kinek mennyi szabadsága maradt a december hónapra.

Ezt követően nézze meg a munkaidőnaptárat, és az áthelyezett munkanapokat (december 7-24.14-27.). Az alkalmazott munkarend/munkaidőkeret szerinti munkaidő-beosztásokat figyelembe véve látni fogja, mennyi szabadságot tud kiadni, felhasználni év végéig.

Sok cégnél tervezett év végi leállás alkalmazásával már kész tervek vannak és legtöbben azt is tudják, hogy 2020-ban mikor kezdenek az egyes munkavállalói csoportok.

Jó esetben épp elfogynak a szabadságok. Előrelátó tervezéssel, a szabadság-felhasználás évközi folyamatos figyelésével erre jó esély van. Ha mégsem, akkor kétféle anomália lehet:

• nem fogy el a tárgyévi szabadság,
• nincs már elég szabadság, amivel az év végéig szükséges üzemszünet lefedhető.

Ha marad szabadság, korlátozottan, de vannak menekülőutak:

• Ha a munkaviszony október 1-t követően kezdődött, a szabadság a következő év március 31-ig kiadható (átvihető).
• Ha a munkavállaló oldalán felmerült okból (tipikusan hosszas fizetés nélküli szabadság, vagy a tartós keresőképtelen állapot) nem lehetett a szabadságot tárgyévben kiadni, akkor az ok megszűnését követő 60 napon belül kell kiadni.
• Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni az év végén, megszakítás nélkül áthúzódó szabadságokat maximum 5 nap mértékig.
• Ezen kívül még kollektív szerződésben lehet megállapodni egyféle halasztási lehetőségről.
• Ha az érintett munkavállaló jogosult életkori pótszabadságra, azt, de csakis az életkori pótszabadságot megállapodás alapján ki lehet adni a következő év végéig, azaz a 2019. évi életkori pótszabadságot 2020. végéig. Ezt a megállapodást azonban írásban kell megkötnie a feleknek.

Amennyiben a munkavállalónak már elfogyott, vagy kevesebb kiadható szabadsága van, mint amennyire a tervezett üzemelési szünethez szükséges lenne, nincs sok jogszerű mozgástere a munkáltatónak. Az elsőként megjelölt alapvetésre visszautalva: jórészt a munkáltató gazdálkodik a szabadsággal, vagyis, ha technológiailag/üzemeltetés szempontjából megoldható, az érintett munkavállaló foglalkoztatására köteles. Nyilván előfordulhat, hogy egy leálló/nem működtetett üzemben 1-1 munkavállaló munkával történő ellátása nem életszerű, nem is várható el a munkáltatótól, ezért – mivel előre nem lehet „lepihentetni” a következő évi szabadságot – a munkáltató állásidő alkalmazásával, az állásidőre járó munkabér fizetési szabályok alkalmazásával oldhatja fel a helyzetet.

Jelen cikk a 2019. december 9-én hatályos szabályok alapján készült, továbbá elsősorban a címben megadott tárgyra koncentrált, nem tartalmaz minden – a szabadsággal kapcsolatos – előírást.

                                                                                                                                           Torma Bea
jogi szakokleveles munkaügyi auditor
munkajogi szakokleveles tanácsadó