Azon munkáltatók számára, akik nagy létszámú munkavállalót foglalkoztatnak, már szinte természetes, hogy álláskereső helybéliek hiányában távolról érkezőket is toborozni szükséges állományukba. E munkavállalók részéről – legyenek külföldiek vagy magyarok – rendszerint felmerül annak igénye, hogy a foglalkoztató részükre lakhatást biztosítson, akár munkásszálláson történő elhelyezés, akár a lakhatás költségeinek legalább részleges megtérítése formájában.

Munkásszállás biztosítása

Habár a helyismerettel, illetve saját ingatlannal a munkavégzési hely környékén nem rendelkező munkavállalók igénye, hogy a munkáltató részükre megfelelő szállást biztosítson jogosnak tűnhet, fontos megjegyezni, hogy a munkáltató munkásszállás biztosítására jogszabály alapján ilyen esetben sem köteles. A munkáltató a munkásszállás biztosítását vállalhatja ugyan egyoldalú jognyilatkozatában, illetve a munkavállalóval kötött megállapodásban is, a vállalás csak akkor, és akkor is csak az abban meghatározott feltételek mentén köti a későbbiekben a munkáltatót, ha a kötelezettségvállalás kifejezett és célzott [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 16. § (1) bekezdés]. Nem minősül ilyennek, ha a munkáltató az álláshirdetésben utal arra, hogy a munkavállalók rendelkezésére áll munkásszállás, az minősülhet egyszerűen arra tett utalásnak is, hogy a közelben található olyan szálláshelyszolgáltató, aki ilyen jellegű elhelyezést biztosít, azért a munkavállaló maga fizethet. A munkáltató számára tehát csak akkor válik kötelezővé a munkásszállás biztosítása, ha azt pl. a munkaszerződésben vagy külön megállapodásban vállalja, esetleg egyoldalú kötelezettségvállalását a munkavállalók számára elérhető juttatásokról szóló szabályzatában rögzíti.

Minden esetben javasolt munkáltató részéről alaposan körülhatárolni, hogy mely feltételek mentén vállalja a munkásszállás biztosítását: szükséges-e a munkáltatók részéről anyagilag hozzájárulni annak költségeihez, a munkavállalók mely magatartása kapcsán vonható meg tőlük a munkásszállás további használatának jogosultsága, miként alakul a munkásszálláson okozott károk megtérítésének rendje stb. A munkásszállás biztosításának végiggondolt szabályozása esetén biztosítható, hogy a munkáltató ne váljon kötelessé olyan munkavállalók szállásoltatására, akik környezetükre nem igényesek, a munkásszállást rongálják, esetleg a velük való együttélés a többi munkavállaló számára nehéz és sérelmes. Ugyanígy meghatározhatóak azok az időszakok is, amikor a munkavállaló nem jogosult a szálláson tartózkodni, például a munkavállaló elhúzódó keresőképtelensége, munkavégzéstől való igazolatlan távolléte vagy az üzem leállásának tartamára kiadott hosszabb szabadság esetén.

A lakhatás költségeinek támogatása

A jogalkotó 2019. év elején megszüntette az azt megelőzően kedvezményes adózással nyújtható mobilitási támogatás adómentességét, ezt követően a munkáltatók fokozatosan kivezették a munkavállalók lakhatásának pénzbeli támogatását juttatási csomagjaikból. Ehelyett inkább természetben biztosítottak munkásszállást munkavállalóiknak, lévén az továbbra is adómentes maradt. 2025. január 1-jén azonban újabb lehetőség nyílt a lakhatóság adómentes támogatására, ekkor hatályba léptek a lakhatási támogatásra vonatkozó kedvező adójogi szabályok.

Ennek megfelelően béren kívüli juttatásnak minősül a munkáltató által 35. életévét be nem töltött munkavállalójának lakhatási támogatás címén lakás bérleti díjának megfizetéséhez vagy lakáscélú hitel törlesztéséhez adott, meghatározott keretösszeget meg nem haladó része [a személyi jövedelemadóról szóló 1995. § CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 71. § (1b) bek.]. A lakhatási támogatás bérleti vagy hitelszerződés bemutatása ellenérben nyújtható a munkavállalót terhelő bérleti díj, illetve törlesztőrészlet erejéig [Szja tv. 71. § (1b) bek.], de éves szinten legfeljebb 1.800.000 Ft-ot meg nem haladó összegig. Amennyiben az igénybe vett lakhatási támogatás összege meghaladja a lakásbérleti díj vagy a hiteltörlesztés igazoltan megfizetett, munkavállalót terhelő összegét, a meghaladó összeg 50%-át a magánszemély az adóévre vonatkozó bevallásában különbözeti bírságként tünteti fel és személyi jövedelemadóként fizeti meg. Az éves keretösszeget nem egész évben fennálló munkaviszonyoknál arányosítani kell és utoljára az a hónap vehető figyelembe jogosultsági hónapként, amikor a munkavállaló 35. életévét betölti. A keretösszeget meghaladó rész egyes meghatározott juttatásként adózik [Szja tv. 70. § (8b)-(8c) bek.].

A lakhatási támogatás nyújtásának előnye lehet a munkásszállás biztosításával szemben, hogy előbbi esetén a jogalap nélkül igénybe vett támogatáshoz kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmények, illetve az érintett ingatlannal kapcsolatos valamennyi felelősség a munkavállalóra hárul, a munkáltató kockázatai ezzel csökkenthetők. Kiemelendő például, hogy a munkáltató felelőssége csak a vállalt és a munkáltató által bemutatott dokumentumok alapján juttatható lakhatási támogatás kifizetésére vonatkozik, a munkáltató nem felel azért, ha a kapott összeget a munkavállaló mégsem a törlesztőrészlet vagy a bérleti díj megfizetésére fordítja. Mivel adómentes munkásszállás biztosítására a munkáltató saját ingatlanában, illetve általa bérelt lakóépületben kerülhet sor, az ott keletkezett károkért elsősorban mindig a munkáltató felel. Ez a tehet a lakhatási támogatás kapcsán lekerül a munkáltatóról, a munkavállaló szerződik a bérbeadóval, illetve ő maga felel a saját lakása állapotáért. ott az okozott károkért, a szállásért magáért a munkáltató felel.

Ugyan a munkáltató kezét sokszor köti a munkavégzési hely környékén elérhető ingatlanok köre (a bérelhető lakások vagy a nagy munkásszállások túlsúlya), illetve a munkavállalók hitelből vásárolt lakóhelyének közelsége is, ahol erre lehetőség van, érdemes munkáltatói részről megfontolni a lakhatási támogatás nyújtását akár munkásszállás biztosítása helyett, akár azon munkavállalók esetében, akiknek korábban lakhatásához a munkáltató egyáltalán nem járult hozzá.

Forrás: ado.hu