A munkavállaló péntek délelőttre félnap szabadságot kér, mert hivatalos ügyet kell intéznie. Ezzel el is fogyna az éves szabadsága, de egyben kéri, öt napot hozzanak neki előre a jövő éviből, ha pedig mégsem használná el idén, év végén pénzben váltsák meg. Vajon eleget tegyen-e a munkáltató e kéréseknek? Cikkünkből megtudhatja, hogy előrehozható-e a jövő évi szabadság vagy esetleg a szabadság pénzben megváltható-e.

A szabadság pénzbeli megváltása

A munkajog igazi „szent tehene” a szabadság pénzbeli megváltásának tilalma, amelytől sem a felek megegyezése, sem kollektív szerződés nem térhet el. Erre még olyan, életszerűnek tűnő esetekben sincs lehetőség, mint amikor a munkavállaló hosszabb fizetés nélküli szabadságról visszatérve kérné az idő közben felhalmozódott szabadságok helyett inkább az azokra eső bért, vagy ha az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozó munkavállalónak amúgy is vannak 0 órás munkanapjai, amikor pihenhet, ezért inkább pénzben kéri a szabadságot.

Az egyetlen kivétel, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnéséig az időarányos szabadságot nem kapta meg természetben. Ekkor azt pénzben kell megváltani, tehát kifejezetten kötelező a pénzbeli megváltás. A szigorú tilalom célja, hogy a szabadság rendeltetése felett őrködjön. A szabadság ugyanis elsősorban nem vagyoni juttatás a munkavállaló számára, hanem a rendszeres pihenésen keresztül az egészségét, magánéletét hivatott védeni. Ezeket pedig nem pótolhatja önmagában a szabadságra fizetendő juttatás megtérítése.

A tilalom megkerülésére, fellazítására nincs lehetőség. Még akkor sem, ha a munkavállaló nem óhajt szabadságra menni, és ő maga kérné inkább a pénzbeli megváltást. A szabadság kiadása a munkáltató kötelessége, a munkavállaló számára pedig jog, de ha nem kíván élni vele, akkor utasítás válik belőle: irány pihenni.

Szabadság egy fél napra

Reggeli orvosi vizsgálat, elintézendő ügy az okmányirodában, kora délutáni indulás pénteken egy hosszú hétvégére: számos esetben indokoltnak tűnik, hogy a munkavállaló csak egy fél napra kérjen szabadságot. Így a munkáltatónak sem kell egy egész napra nélkülöznie a munkaerőt, a munkavállaló pedig takarékoskodhat az évi pár nap fizetett távollétével. Ez azonban mégis tilos.

Munka Törvénykönyve szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egy adott napon ezért vagy szabadságon van a munkavállaló, vagy teljesíti a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét, ám olyan nincs, hogy egy adott napon a kettő keveredik. A fizetett szabadság kimondottan a hosszabb tartamú pihenést, regenerálódást szolgálja, ezért az eredetileg a valódi kikapcsolódást biztosítani hivatott éves szabadságot nem lehet felaprózni félnapos „hasznos szaladgálásra”.

Annak viszont nincs akadálya, hogy a felek – a munkavállaló írásbeli kérésére – oly módon módosítsanak a munkavállaló munkaidő-beosztásán, hogy az érintett munkanapon lerövidítik a munkaidőt, azzal, hogy a kieső órákat a munkavállaló máskor teljesíti. Még egyszerűbb, ha a felek tudnak erről előre (még az adott időszakra vonatkozó munkaidő-beosztás közlése előtt) egyeztetni, akkor a munkáltató eleve úgy alakíthatja ki a beosztást, hogy figyelembe veszi a munkavállaló távollét iránti igényeit.

Előre hozható-e a szabadság a következő évről?

A szabadsággal való gazdálkodás során mind a munkavállaló, mind a munkáltató oldaláról felmerülhet az igény, hogy a tárgyévi szabadságot a jövő évi szabadság előrehozásával pótolnák ki. Ha kellő bizalmi viszony van a felek között, és teljesen valószínűnek látszik, hogy a munkaviszony a következő évben is fennáll majd, ez jó megoldásnak tűnik. Ráadásul első olvasatra törvényi tilalom sincs rá.

Ugyanakkor a szabadság tárgyévi kiadására vonatkozó kötelezettség azt is magában foglalja, hogy előre sem lehet hozni a szabadságot a tárgyévet követő évről. Ismét csak a szabadság rendeltetése a szabály magyarázata: a rendszeres feltöltődés, pihenés nem biztosítható, ha az egyes évekre jutó szabadság mértéke között aránytalanság van. A szabadság mértékét ugyan év közben is több tényező befolyásolhatja (pl. a fizetés nélküli távollétek, vagy a pótszabadságra jogosító körülmények bekövetkezése), ám mégis fontos a szabadság tervezése. Mindkét félnek érdeke, hogy a tárgyévre járó napokat (nem többet és nem is kevesebbet) fel tudjon használni a munkavállaló.

Na de ha a munkavállaló kéri?

A pénzbeli megváltás tilalma kapcsán már jeleztem, hogy attól a munkavállaló beleegyezésével sem lehet eltérni. A másik két esetnél viszont elvileg lehetséges, hogy a törvényi szabálytól a felek közös megegyezéssel a munkavállaló javára eltérjenek. Ez azt a nem egyszerű értelmezési kérdést veti fel, hogy vajon a munkavállaló előnyére válik-e az a megállapodás, hogy a jövő évi szabadságát idén használja fel, illetve hogy csak félnapokra mentesül a munkavégzés és a rendelkezésre állás alól. Azaz, a törvény védelmi szabályai erősebbek-e a munkavállaló kifejezett eltérő akaratánál? A kérdésre a joggyakorlat alapján egyértelmű válasz nem adható. Addig is mindenesetre a munkáltató kockázata marad, ha a munkavállalója kérésére belemegy olyan alkukba, amelyek vitathatóan térnek el a törvényi szabályoktól.

Forrás: ado.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

17 + 2 =