Az uniós előírások magyarországi végrehajtásával kapcsolatos részletszabályokat az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) végrehajtására kiadott 195/1997. kormányrendelet (a továbbiakban: rendelet) határozza meg. A rendelet alkalmazásában munkavállalónak tekintendő jellemzően a munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői vagy megbízási jogviszonyban foglalkoztatott.

A kiküldetés igazolása

A munkavállaló csak kérelemre maradhat a kiküldetés időtartama alatt a magyar társadalombiztosítási rendszerben. A kiküldetést megelőzően, a munkáltatónak biztosítási igazolás iránti kérelmet kell benyújtania az OEP honlapjáról letölthető nyomtatványon a székhelye szerint illetékes – a kormányhivatalokban működő – egészségbiztosítási szakigazgatási szervhez. A kérelmet 30 napon belül bírálják el és amennyiben az előírt feltételek teljesülnek, a magyarországi biztosítás fennállását az A1 nyomtatványon igazolják, amely legfeljebb 24 hónapra adható ki.

Ha ugyanazt a munkavállat ugyanabba a tagállamba küldik ki, akkor a munkáltató csak akkor kérhet ismét A1 igazolást, ha korábbi kiküldetés vége és az újabb kiküldetés kezdete között legalább 60 nap telt el. Különböző tagállamokba egymást követő kiküldetések önállóan minősítendők.

A kiküldetés feltételei

A rendelet előírja, hogy a kiküldő munkáltatónak jelentős gazdasági tevékenységet kell folytatnia belföldön. Ennek akkor tesz eleget, ha

  • a foglalkoztatott munkavállalóinak átlagos állományi létszámán belül a belföldön foglalkoztatottak aránya eléri a 25%-ot, vagy
  • ha külföldi telephellyel rendelkezik, a kiküldetést megelőző adóévre vonatkozó összbevételén belül a belföldi gazdálkodásból származó bevételének aránya elérte a 25%-ot, vagy
  • olyan tényeket, körülményeket tud igazolni, amelyekből a jelentős gazdasági tevékenység valószínűsíthető vagy
  • legalább 25%-os tulajdoni hányaddal rendelkezik egy olyan vállalkozásban, ahol teljesül a jelentős gazdasági tevékenység feltétele, vagy jogelődje teljesítette ezeket a feltételeket.

Nem kell vizsgálni a jelentős gazdasági tevékenységet, ha a munkáltató a munkavállalót a számvitelről szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásához küldi ki.

Nem alkalmazható a magyar jog, ha

  • a foglalkoztató előtársaság, vagy a kiküldetés teljes időtartama alatt csak olyan munkavállalókat foglalkoztat belföldön, akik a cég irányításával, adminisztratív tevékenységével kapcsolatos feladatokat látnak el,
  • a munkavállalónak nincs a kiküldetés kezdőnapját megelőzően legalább 30 nap folyamatos biztosítása,
  • a munkavállaló korábban ugyanabban az államban már 2 évig kiküldött volt és a kiküldetés lejártát követően nem telt el 60 nap,
  • a kiküldetésre azért kerül sor, hogy a kiküldetés helye szerinti vállalkozás a munkavállalót egy másik vállalkozás rendelkezésére bocsássa, másik tagállamba továbbküldje,
  • a munkavállaló a kiküldetésre meghatározott leghosszabb időtartamon túl, ugyanazon munkakörben továbbfoglalkoztatottá válik, a munkavállaló munkaszerződést köt azzal a vállalkozással, amelyhez kiküldték.

Kivételek megállapítása

Az OEP-től kérelmezhető a biztosítás kivételes megállapítása, ha a kiküldetés várható időtartama a 24 hónapot meghaladja és a munkavállaló továbbra is a magyar biztosítási rendszerben kíván maradni. Ez akkor lehetséges, ha a kiküldetés feltételei egyébként fennállnak, és különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják a kivétel megállítást. Ezeket a körülményeket a kérelmezőnek igazolnia kell. Fontos, hogy ilyen esetben az OEP hozzájárulásán kívül a másik érintett tagállam hozzájárulása is szükséges és az A1 igazolás legfeljebb öt évre adható ki.

Tevékenység végzése több tagállamban

Egy vagy több munkáltató alkalmazásában álló és két vagy több tagállamban munkát végző munkavállaló a lakóhelye szerinti tagállamban biztosított, ha ott jelentős a tevékenysége. A rendelet szerint Magyarországon ez akkor áll fenn, ha a munkavállaló belföldi tevékenységéhez kapcsolódó munkaidő vagy munkabér eléri az összes munkaidő, illetve munkabér 25%-át. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, a következő szabályok érvényesek:

  • Ha a munkavállalónak egy munkáltatója van, akkor a munkáltató székhelye szerinti tagállamban biztosított.
  • Ha több munkáltatója van, de azok egy tagállamban rendelkeznek székhellyel, akkor ebben a tagállamban biztosított.
  • A munkavállaló abban az esetben marad a lakóhely szerinti tagállam biztosítási rendszerében, ha több munkáltatója van, amelyek székhelye két tagállamban található és, amelyek egyike a munkavállaló lakóhelye szerinti tagállamban van. A lakóhely szerinti szabályok alkalmazandók továbbá akkor is, ha a munkáltatók közül legalább kettőnek a székhelye a munkavállaló lakóhelyétől eltérő tagállamban található.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × négy =