Az Áfa-kalauz írása olyan jogalkalmazási és technikai problémákat vizsgál meg, amelyek az EKÁER-rendszerben, az online pénztárgépekkel és az élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző automaták útján teljesített adatszolgáltatási kötelezettségekkel összefüggésben a közelmúltban merültek fel az általános forgalmi adó alanyai, illetve az állami adó- és vámhatóság gyakorlatában.

2. ONLINE PÉNZTÁRGÉPEKKEL TELJESÍTETT ADATSZOLGÁLTATÁSSAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK

Az online pénztárgépet üzemeltető áfaalanyok esetében az ellenérték megfizetésének módja, valamint egyes speciális pénzmozgások rögzítése kapcsán merültek fel a közelmúltban olyan problémák, amelyek a pénztárgéppel teljesített adatszolgáltatás teljesítését megnehezítették.

2.1. Üzemanyag ellenértékének mobiltelefonnal történő megfizetése

Az üzemanyagtöltő-állomásokat működtető áfaalanyok értékesítési gyakorlatukban olyan újításokat

kívánnak bevezetni, amelyek lehetővé tennék, hogy az ügyfeleik a kútoszlopok használatával megvalósuló üzemanyag-értékesítések ellenértékét mobiltelefonnal bonyolított banki átutalással fizessék meg. Emellett a fenti adóalanyok részéről az az igény is felmerült, hogy a kérdéses ügyletek kapcsán elektronikus számlákat bocsássanak ki.

Az egyik elképzelés szerint az ügyfelek első lépésben mobiltelefonon megfizetnék a kútoszlopok használatával megvalósuló üzemanyag-értékesítések ellenértékét, majd második lépésben a töltőállomást működtető áfaalany üzenetben tájékoztatná az ügyfeleket arról, hogy az adott üzemanyagtöltő-állomás üzlethelyiségében a saját döntésük alapján átvehetik a kérdéses ügyletek bizonylataként a kasszarendszerből kinyomtatott nyugtákat, illetve számlákat. A töltőállomást működtető áfaalany az üzemanyag ellenértékének mobiltelefonon történő megfizetése kapcsán előzetesen megkérné az ügyfeleitől azokat az információkat, amelyek alapján módjában áll megállapítani, hogy az adott ügyfél részére teljesített üzemanyag-értékesítés kapcsán áfatörvény szerinti számlát vagy nyugtát köteles kibocsátani.

Általánosságban elmondható, hogy abban az esetben, ha a töltőállomást működtető áfaalanynak nyugtakibocsátási kötelezettsége keletkezik (például 900 000 forintot el nem érő összegű ellenérték fejében olyan nem adóalany magánszemélyek részére értékesít, akik számla kibocsátását nem kérik és a számla kiállításához szükséges adataikat sem adják meg), akkor az áfaalany, mint gépi úton történő nyugtakibocsátásra kötelezett adózó kizárólag online pénztárgép útján állíthat ki nyugtát.

A kérdéses gyakorlat, melynek keretében a töltőállomást működtető áfaalany az ellenérték mobiltelefonon történő megfizetését követően kinyomtatja az ügyfelei részére teljesített ügyletekről szóló nyugtákat és egy üzenetben tájékoztatja az ügyfeleit arról, hogy a nyugtákat az adott üzemanyagtöltő-állomás üzlethelyiségében átvehetik, csak akkor minősíthető az áfatörvény előírásainak megfelelő nyugtakibocsátásnak, ha az ügyfeleknek reális lehetőségük van arra, hogy a nyugtákat átvegyék, illetve a nyugták átvétele nem követeli meg az ügyfelektől olyan többlet feltételek teljesítését, amelyek az adott helyzetben aránytalan terhet jelentenének a számukra.

Az ügyfeleknek minden bizonnyal abban az esetben van reális lehetőségük a nyugták átvételére, ha az üzenet megérkezésének az időpontjában még az adott üzemanyagtöltő-állomáson tartózkodnak. Ez utóbbi feltétel csak akkor teljesülhet, ha a töltőállomást működtető áfaalany az ellenérték megfizetéséről szóló visszaigazolások megérkezését követően a nyugtákat haladéktalanul kinyomtatja és a nyugták kinyomtatását követően haladéktalanul elküldi a fenti üzeneteket az ügyfeleknek.

A töltőállomást működtető áfaalanynak lehetősége van előzetesen megállapodni az ügyfelekkel a nyugták rendelkezésre bocsátásának módjáról. Így például mobiltelefonon történő fizetés esetén az áfaalany kötelezővé teheti a vásárlási feltételek előzetes elfogadását, amiben rögzíthető a nyugta rendelkezésre bocsátásának módja is a felek között, a jogszabály által biztosított lehetőségek szerint. Így az ügyfelek már előre értesülhetnek a nyugta átvételének lehetséges módjáról, ha a mobiltelefonon történő fizetés lehetőségét választják.

Adott esetben a fizetési folyamat során a nyugtáról történő lemondás is rögzíthető, ahogy arra az önkiszolgáló üzemanyagkút rendszer használata esetén is lehetőséget biztosít a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban: Pénztárgéprendelet) 3. számú melléklet GC) pont 3. alpontja. Ha a vevő előzetesen lemond a nyugta átvételéről, akkor a nyugtakibocsátás a nyugta kinyomtatásával egyidejűleg „befejezettnek” tekinthető.

Az üzemanyagtöltő-állomásokon megvalósuló üzemanyag-értékesítések esetében alkalmazni kívánt elektronikus számlázás kapcsán felmerül a kérdés, hogy

 a töltőállomást üzemeltető áfaalany a Pénztárgéprendelet 3. számú melléklet GA) pont 2. alpontjában foglalt előírásokat figyelembe véve a pénztárgép útján egyszerűsített adattartalommal kibocsátott számlák helyett kibocsáthat-e elektronikus számlákat, illetve

– az Áfa tv. 166. § (2) bekezdése alapján a számlakibocsátási kötelezettség – és ezáltal a gépi úton történő nyugtakibocsátási kötelezettség – alól mentesülve jogosult-e elektronikus számlákat kibocsátani.

Ha a töltőállomást működtető áfaalany által az ügyfelek részére teljesített, üzemanyag értékesítésére irányuló ügyletek a megvalósulásuk körülményei alapján számlakibocsátási kötelezettséget keletkeztetnek, akkor az áfatörvény rendelkezései szerint nem kifogásolható, ha az áfaalany nem az üzemanyagtöltő-állomáson használt pénztárgép útján, hanem más módon, például elektronikus számlázást alkalmazva bocsát ki számlát az ügyfeleinek. Ebben az esetben azonban problémát jelent, hogy a Pénztárgéprendelet 3. számú melléklet GA) pont 2. alpontjában foglaltaknak megfelelően a töltőállomást működtető áfaalanynak az ügyfelek által megvásárolt üzemanyag kiadását követően kizárólag nyugta vagy egyszerűsített adattartalmú számla pénztárgéppel történő kibocsátása, illetve kinyomtatása útján áll módjában a kútoszlop számlálóját nullázni és újabb üzemanyag kiadását engedélyezni.

Önmagában a Pénztárgéprendelet 3. számú melléklet GA) pont 2. alpontjára való hivatkozással nem zárható ki, hogy a töltőállomást működtető áfaalany az üzemanyagtöltő-állomáson teljesített üzemanyag-értékesítésekről a pénztárgéppel történő, egyszerűsített adattartalommal megvalósuló számlakibocsátástól eltérő módon (például elektronikus számlák, vagy nyomtatvány felhasználásával előállított számlák kibocsátása útján) tegyen eleget a számlakibocsátási kötelezettségének, azonban a fenti bizonylatok kibocsátása esetén az áfaalany köteles valamilyen műszaki megoldás alkalmazásával biztosítani a kútoszlop számlálójának a nullázását és az újabb üzemanyag kiadásának az engedélyezését.

Az üzemanyagkút-kezelő pénztárgépekre vonatkozó speciális szabályok megalkotásával a jogalkotó célja arra irányult, hogy a kútoszlop felszabadítása kizárólag a pénztárgéppel kiállított adóügyi bizonylat (nyugta vagy egyszerűsített számla) kinyomtatásával történhessen, a pénztárgép által vezérelt módon. Kivételt jelentenek az utólagos számlakibocsátással megvalósuló üzemanyagkártyás értékesítések, melyek esetében a Pénztárgéprendelet 3. számú melléklet GB) pont 5. alpontja alapján a kútoszlop speciális értékesítési bizonylat (üzemanyagkártyás értékesítési bizonylat) teljes körű kinyomtatásával szabadítható fel.

A Pénztárgéprendelet 3. számú melléklet GA) pont 2. alpontjában foglalt különös rendelkezéseket figyelembe véve a számlakibocsátási kötelezettséget keletkeztető ügyletek tekintetében az az eljárás felelne meg az áfatörvény és a Pénztárgéprendelet előírásainak, melynek keretében a töltőállomást működtető áfaalany a kérdéses ügyletek kapcsán először az üzemanyagkártyás értékesítések mintájára a pénztárgéppel egy technikai, illetve nem adóügyi bizonylatot állítana ki, amivel rögzítené a számlával bizonylatolt értékesítések adatait és biztosítaná a kútoszlop nullázását, illetve az újabb üzemanyag kiadásának az engedélyezését, majd az ügyfelek irányában számlákkal számolna el.

Ezt az eljárást abban az esetben is indokolt alkalmazni, ha

– az ügylet megvalósulásának körülményei miatt számlakibocsátási kötelezettség merül fel, de az áfatörvény alapján a számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés nem alkalmazható (például az ügyfelek adóval számítva 100 eurónak megfelelő pénzösszeget meghaladó ellenérték fejében vásárolnak üzemanyagot), azaz nem bocsátható ki pénztárgép útján egyszerűsített adattartalmú számla; vagy

– a töltőállomást működtető áfaalany az Áfa tv. 166. § (2) bekezdését alkalmazva úgy dönt, hogy nyugta helyett számlát bocsát ki és nem kíván pénztárgép útján egyszerűsített adattartalmú számlát kibocsátani, illetve a számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítésnek az áfatörvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn.

2.2. Bankkártyás fizetés és borravaló kezelése

Az online pénztárgépet üzemeltető áfaalanyok részéről gyakran felmerül a kérdés, hogy abban az esetben, ha a vevő bankkártyával fizet és számlát kér, akkor a bankkártyával történő fizetést rögzíteni kell-e valamilyen módon a pénztárgépben. Emellett a fenti áfaalanyok számára jellemzően az sem egyértelmű, hogy a Pénztárgéprendelet 49/A. § (2a) bekezdésének 2021. január 1-jével történő hatálybalépése, illetve a (3) bekezdés 2021. január 1-jével történő módosítása hogyan befolyásolja a borravalóként megfizetett összegek kezelését.

A Pénztárgéprendelet 49/A. § (2) bekezdése főszabályként előírja, hogy a pénztárgéphez hozzárendelt pénztároló eszközben levő pénzkészletnek (a továbbiakban: pénzkészlet) összeg és összetétel szerint egyezést (a továbbiakban: egyezés) kell mutatnia a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével (a továbbiakban: egyenleg), ugyanakkor kivételesen lehetővé teszi azt, hogy a pénzkészlet és az egyenleg között az üzemeltető működési sajátosságai által okozott és ezekhez igazodó mértékű eltérés (a továbbiakban: eltérés) mutatkozzon.

A Pénztárgéprendelet 49/A. § (4) bekezdése kimondja, hogy a 49–49/A. § alkalmazásában pénznek kell tekinteni a készpénzt, a forgatható utalványt és a papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközt.

A Pénztárgéprendelet hivatkozott rendelkezései alapján az egyezésnek akkor kell fennállnia, ha a vevő készpénzzel, forgatható utalvánnyal vagy papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel fizet. Ebből következően a nyomtatvány vagy számlázó program útján kiállított számlával kísért bevételek összegéről csak akkor kell ún. pénzmozgásbizonylatot kiállítani, ha a vevő a fenti fizetési módok valamelyikét alkalmazza, vagyis a Pénztárgéprendelet 49–49/A. § alkalmazásában pénznek minősülő fizetési eszközzel fizet és az összeget beteszik a kasszába.

Bankkártyás fizetéskor nem kerül pénz a pénztároló eszközbe, azaz nem módosul a fióktartalom, ezért a bankkártyával fizetett, számlázott tételekről nem kell pénzmozgásbizonylatot kiállítani. Ebben az esetben a bankkártyaforgalom és a pénztárgépben rögzített bankkártyás bevétel eltérését az adott napon kibocsátott számlákkal lehet igazolni.

Ha a vevő, illetve vendég a számlázott összeget bankkártyával fizeti meg és borravalót is ad, amit szintén bankkártyával fizet meg, valamint a borravaló a pénztárgépet üzemeltető áfaalany által alkalmazott belső szabályzat alapján nem az áfaalany bevételének, hanem az alkalmazott bevételének minősül, akkor a borravaló összegéről sem kell pénzmozgásbizonylatot kiállítani, mivel a fenti módon megfizetett borravaló szintén nem módosítja a fióktartalmat. Az ilyen borravaló megfizetése esetében a bankkártyaforgalom és a számlázott összeg közötti eltérés a pénztárgépet üzemeltető áfaalany belső szabályzatának vonatkozó rendelkezésével igazolható.

A pénztárgépet üzemeltető áfaalany által alkalmazott belső szabályzat alapján az áfaalany bevételének minősülő és a Pénztárgéprendelet 49–49/A. § alkalmazásában pénznek minősülő fizetési eszközzel megfizetett – vagyis pénzmozgás-bizonylat kiállítására irányuló kötelezettséget keletkeztető – borravaló esetében felmerül a kérdés, hogy az áfaalany egy esetleges ellenőrzés esetén az állami adó- és vámhatósággal szemben hivatkozhat-e arra, hogy a borravaló megfizetésének és kezelésének módja, mint működési sajátosság okozza a pénzkészlet és az egyenleg közötti eltérést.

A Pénztárgéprendelet 49/A. § (2a) bekezdése szerinti, 2021. január 1-jétől hatályos szabály

– egyrészt külön rendelkezik arról, hogy a 49/A. § (2) bekezdés alkalmazásában a borravaló kezelése működési sajátosságnak minősül abban az esetben, ha a pénztárgép napi nyitása és zárása időpontja között okoz eltérést,

– másrészt lehetővé teszi azt, hogy a borravaló, mint működési sajátosság és az annak eredményeként mutatkozó eltérés esetén a 49/A. § (2) bekezdés szerinti egyezés a pénztárgép zárásakor álljon fenn.

A pénztárgépet üzemeltető áfaalanyoknak a Pénztárgéprendelet 49/A. § (2a) bekezdése alapján lehetőségük nyílik arra, hogy a pénztárgépek nyitásának időpontjától a zárás időpontjáig megvalósuló borravaló-fizetések mint pénzmozgások esetében a pénzmozgás-bizonylatok kiállítását egészen a pénztárgépek zárásának időpontjáig jogszerűen elhalasszák.

Nagy forgalom mellett a felszolgálóknak, illetve a pénztárgépeket kezelő kollégáiknak nagy terhet jelenthet, hogy a felszolgálói pénztárcákban mint pénztároló eszközökben tárolt – jellemzően a fogyasztásról kiállított adóügyi bizonylat átadását követően fizetett – borravalókról azonnal kiállítsák a pénzmozgás-bizonylatot, ezért egyszerűbb, ha a fenti bizonylatok kiállítását legfeljebb a zárás időpontjáig elhalasztják, illetve azt a zárást megelőzően egyszerre végzik el.

Az előzőekből ugyanakkor az is következik, hogy a vendéglátóhelyeken lefolytatott hatósági ellenőrzések esetén a pénztárgépeket üzemeltető áfaalanyok egészen a zárás időpontjáig jogszerűen hivatkozhatnak arra, hogy az eltérés a borravalók megfizetése, illetve a Pénztárgéprendelet 49/A. § (2a) bekezdés alkalmazása okán áll fenn.

2.3. Pénztáros pénzfelvétel és pénztáros pénzlevétel fogalmának értelmezése

A Pénztárgéprendelet 4. számú melléklet pénzmozgás bizonylatra vonatkozó 6.5. pontjában foglalt, „Pénzmozgás bizonylat bejegyzés azonosító: PMN (gyakorló üzemmódban: PMT)” elnevezésű adatokat tartalmazó táblázat (a továbbiakban: táblázat) 6. sorának 3. oszlopában a pénztári befizetés, kifizetés vagy fizetőeszköz csere jogcímei között

– „befizetési okként” szerepel a „01-váltópénz bevitel”, a „02-pénztáros pénzfelvétel”, a „03-díjbeszedés”, a „04-sorsjegy eladás”, a „05-előleg”, a „06-pénztárhiány”, a „07-borravaló” és a „08-egyéb befizetés”;

– „kifizetési okként” szerepel a „3-fölözés”, a „32-pénztáros levétel”, a „33-utalvány kivét”, a „34-ajándékkártya kivét”, a „35-bérkifizetés”, a „36-munkabér előleg”, a „37-postaköltség”, a „38-egyéb rezsi”, a „39-áruvásárlás”, a „40-záróösszeg levétel” és a „41-egyéb kifizetés”.

A pénztárgépet üzemeltető áfaalanyok számára gyakran problémát okoz annak a megítélése, a táblázat 6. sorának 3. oszlopában foglaltak alkalmazásban milyen jellegű, fióktartalmat módosító pénzmozgásokat kell érteni a befizetési okként megjelölt „02-pénztáros pénzfelvétel” és a kifizetési okként megjelölt „32-pénztáros levétel” alatt.

A Pénztárgéprendelet 4. számú melléklet 6.5. pontjának felvezető szövege kimondja, hogy pénzmozgás-bizonylattal kell kísérni minden olyan tranzakciót, ami nem értékesítéshez, illetve sztornó vagy visszáru bizonylat kibocsátásához kötődik, de módosítja a fióktartalmat (ideértve a bankkártyás befizetéseket, illetve a bankszámlára utalással teljesített kifizetések egyenlegét is). Ugyancsak pénzmozgás-bizonylatot kell kibocsátani, ha egy korábban rögzített bizonylaton a fizetési eszközök téves rögzítése folytán a fióktartalom összetételének módosítása szükséges.

Sem a Pénztárgéprendelet, sem más hatályos jogszabály nem határozza meg, hogy melyek azok a fióktartalmat módosító pénzmozgások, amelyeket a táblázat 6. sorának 3. oszlopában befizetési és kifizetési okokként jelöltek meg.

Általánosan elmondható, hogy a táblázat 6. sorának 3. oszlopa a pénztárgépeket üzemeltető áfaalanyok esetében jellemzően felmerülő befizetési és kifizetési okokat tartalmazza, melyek többségének, mint fióktartalmat módosító pénzmozgásnak a jellege már önmagában az elnevezésük alapján, illetve az elnevezésük nyelvtani értelmezése alapján egyértelműen megállapítható. A fenti befizetési és kifizetési okok közül kizárólag a „02-pénztáros pénzfelvétel” és a „08-egyéb befizetés”, valamint a „32-pénztáros levétel” és az „41-egyéb kifizetés” jellege lehet kérdéses.

Ha egy adott, fióktartalmat módosító pénzmozgás

– a megvalósulásának körülményeit, valamint a táblázat 6. sorának 3. oszlopában szereplő befizetési és kifizetési okok elnevezéseit figyelembe véve a kérdéses befizetési és kifizetési okok egyikeként sem azonosítható, de

– azt a pénztárgépet üzemeltető áfaalany tevékenysége keretében pénztárosként eljáró személy végzi el, illetve ez utóbbi személyhez köthető,

akkor az adott pénzmozgás, illetve befizetés vagy kifizetés pénztáros pénzfelvételnek, vagy pénztáros levételnek minősíthető.

Ha az adott pénzmozgás

– egyik befizetési, illetve kifizetési okként sem azonosítható egyértelműen és

– azt a pénztárgépet üzemeltető áfaalany tevékenysége keretében nem pénztárosként eljáró személy végzi el, illetve a pénztárosként eljáró személyhez nem köthető,

akkor az adott pénzmozgást egyéb befizetésnek, illetve egyéb kifizetésnek kell tekinteni.

Dr. Boda Péter cikkében, amely az Áfa kalauz 2021/8-9-es számában jelent meg, a fentieken túl olvashat az ekáer-rendszerben teljesített adatszolgáltatás problémáiról, valamint az automatából token ellenében történő termékkiadás adatszolgáltatásáról.

Forrás: ado.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

nyolc + 10 =