Áfa a digitális korban – az Európai Bizottság új adócsomagja
Új javaslatcsomagot tett közzé 2022 decemberében az Európai Bizottság az általános forgalmi adóztatást illetően, amely nem csak az uniós tagállamok fő bevételi forrása, de egyben az EU költségvetésének legfontosabb finanszírozási forrását is jelenti. A hatásvizsgálatokon pozitív véleményt kapott javaslatok az áfarendszerben több olyan módosítást tartalmaznak, amelyeket nemcsak ismerni kell, de amelyek komoly szakmai-gyakorlati felkészülést, és informatikai fejlesztéseket is igényelnek mind adózói, mind adóhatósági oldalon. Az Áfa-kalauz cikkének célja a módosítási javaslatok indokainak és célkitűzéseinek bemutatása, valamint a tervezet lényegi rendelkezéseinek összefoglalása.
1. A kezdeményezés okai és célkitűzései
A javaslatcsomag a változtatás közvetlen indokaként a digitális kor kihívásaihoz nem, vagy nem elégséges mértékben igazodó hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) szabályozás miatt – még mindig – jelentős hiányt okozó adócsalás elleni hatékonyabb adóhatósági küzdelem szükségességét jelöli meg, mellé emelve a vállalkozások, magánszemélyek és tagállami adóhatóságok oldalán is felmerülő adminisztratív terhek és költségek csökkentésének szándékát is, amelyet egyes adókötelezettségek uniós szintű egységesítésén és standardizálásán keresztül kíván elérni.
A szabályozásnak három alapvető eleme van (ezeket részletesen a 3–5. pontokban mutatjuk be):
– a héa bevallási kötelezettségek korszerűsítése digitális adatszolgáltatási kötelezettség bevezetésével, és a határon átnyúló ügyletek esetében az elektronikus számlázás előírásával (DDR),
– a platformgazdaság kihívásainak kezelése, valamint
– az egységes héa regisztráció bevezetése (SVR).
A kezdeményezés arra törekszik, hogy az uniós héarendszert a versenyképes fenntarthatóság jegyében a jelenleginél jobban a digitális korhoz és az új piaci realitásokhoz igazítsa. Elsődleges célkitűzése, hogy a tagállami adóhatóságokat segítse a héahiány hatékonyabb kezelésében. Egyidejűleg azonban lehetőséget kíván biztosítani az adminisztratív egyszerűsítésre és a héaszabályoknak való megfeleléshez kapcsolódó vállalkozói és adóhatósági költségek csökkentésére is.
A kezdeményezés párhuzamosan fut és összhangra törekszik más, a digitális gazdasággal kapcsolatos kezdeményezésekkel, mint például a digitális munkaerő-platformokon keresztül dolgozó emberek munkakörülményeinek javításáról szóló, szintén újnak mondható irányelvjavaslattal, illetve a rövid távú bérbeadással kapcsolatos munkával is. Mindegyik általános iránya egyező módon az, hogy a platformok elszámoltathatók legyenek és nagyobb szerepet, illetve felelősséget kapjanak a szabályozási keretben.
Figyelembe veszi továbbá az uniós vámügyi cselekvési tervet is, amelynek az egyik kulcsterülete az elektronikus kereskedelem irányítása.
2. A módosítással érintett uniós rendelkezések
A javaslatcsomag három hatályos uniós rendelkezést érint. Módosítaná a közös héarendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvet (a továbbiakban: Héa-irányelv), valamint annak a 282/2011/EU számú tanácsi végrehajtási rendeletét, illetve a héa területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU tanácsi rendeletet is.
3. Elektronikus számlázás és digitális számla-adatszolgáltatás (DDR)
Globális trend a globalizáció, amely az elektronikus számlázáson alapuló valós idejű, tranzakcióalapú adatmegosztás irányába mozdul. A javaslatcsomag hosszan elemzi azokat a szabályokat, amelyek az áfa rendszerében jelenleg éppen e tendencia ellenében hatnak. Kezdve a tagállami derogáció kérelmezési kötelezettség hátráltató hatásával, és folytatva azzal, hogy a be is vezetett tagállami DDR-ek uniós szinten milyen mértékben széttagoltak, eltérőek egymáshoz képest. Jelentősen akadályozva ezzel az összevetés lehetőségét, az adócsalások elleni adóhatósági fellépést, és egyben jelentős többletköltségeket és üzleti akadályokat is okozva azon vállalkozások számára, akik több tagállamban is tevékenységet folytatnak.
3.1. Elektronikus számlázás
A hatályos szabályozás a papír alapú és elektronikus számlákat egyenrangúnak tekinti, azzal azonban, hogy az elektronikus számla kibocsátásának feltételeként írja elő a címzett általi elfogadást. Azaz jelenleg az elektronikus számla kibocsátása a számlát befogadó adóalany beleegyezéséhez kötött. Ezen túlmenően, a tagállamok az elektronikus számlázást jelenleg kizárólag derogáció alapján tehetik kötelezővé.
2024. január 1-jétől azonban módosítanák az elektronikus számla fogalommeghatározását, a közbeszerzési eljárásokban történő elektronikus számlázásról szóló 2014/55/EU irányelvben foglalt fogalommal összhangban: elektronikus számla az olyan számla lesz, amely tartalmazza a Héa-irányelvben előírt információkat, és amelyet olyan strukturált elektronikus formátumban állítottak ki, továbbítottak és fogadtak, amely lehetővé teszi annak automatikus és elektronikus feldolgozását. Azaz, az áfa alkalmazásában elektronikus számlának csak a strukturált elektronikus formátumban kiállított számlát lehet majd tekinteni, amelyet gépi úton is fel lehet dolgozni.
Hatályon kívül helyezik egyúttal azt a rendelkezést, hogy a számla befogadójának bele kell egyeznie az elektronikus számlázásba. A tagállamok kötelezővé tehetik az elektronikus számla alkalmazását, de ebben az esetben mindenképpen el kell fogadniuk a 2014/55/EU irányelv szerinti standardnak megfelelő elektronikus számlát.
Az említett standard az Európai Szabványügyi Bizottság által 2017-ben kiadott, meglehetősen komplex EN 16931-1 szabvány és az annak megfelelő szintaxislista:
– UN/CEFACT ágazatközi számlázási (Cross Industry Invoice) XML üzenet a 16B XML sémákban meghatározottak szerint (SCRDM – CII), és
– az univerzális üzleti leírónyelven (Universal Business Language, UBL) készült számlák az ISO/IEC 19845:2015 által meghatározottak szerint. [A Bizottság 2017. október 16-i (EU) 2017/1870 végrehajtási határozata].
Az elektronikus számlák szolgáltató általi kiállítása és a vevőnek való továbbítása nem tehető attól függővé, hogy azt az adóhatóság előzetesen engedélyezze vagy ellenőrizze (kivéve 2027. december 31-ig akkor, ha erre az adott tagállam derogációt kapott).
2028. január 1-jétől a számlák kiállításának már alapértelmezett helyzete, azaz fő szabálya lesz az elektronikus számlázás, és ezzel együtt a tagállamok kötelesek lesznek elfogadni a 2014/55/EU irányelv szerinti európai standardnak megfelelő számlát.
Papír alapú számlát pedig csak akkor lesz lehetséges alkalmazni, ha a tagállami szabályozás kifejezetten megengedi. Teljesen kizárt lesz azonban a papír alapú számla engedélyezése azokra az esetekre, amelyek a digitális jelentéstételi kötelezettség hatálya alá tartoznak, mivel az akadályozná vagy hátráltatná az automatikus adatszolgáltatást, és ezzel a javaslatcsomag célkitűzéseinek megvalósítását.
A számla kötelező adattartalma is kibővülne ezen időponttól: a fizetési határidővel, a bankszámlaszámmal, illetve a módosító számlák esetében a módosított számlák sorszámával.
Végül a számlázást illetően egyéb változások is bevezetésre kerülnek: egyrészt kivezetik a gyűjtőszámlázás lehetőségét, amelynek az az indoka, hogy a naptári hónapra vonatkozó összesítő számlák kiállításának lehetősége ellentétes azzal a céllal, hogy az adóhatóságok valós időben információhoz jussanak.
Szintén a közel valós idejű tájékozódás szükségéből kiindulva, a fordított adózás hatálya alá tartozó, adómentes Közösségen belüli értékesítések és a nem letelepedett adóalanyok által nyújtott szolgáltatások esetében a számla kiállításának jelenlegi határideje jelentősen le fog rövidülni: az elektronikus számlát az adóköteles esemény bekövetkeztétől számított 45 nap helyett 2 napon belül kell majd kiállítani.
3.2. Közel valós idejű digitális adatszolgáltatási kötelezettség
A javaslat 2028. január 1-jével az összesítő nyilatkozat helyett, azt megszüntetve, ügylet (számla) szintű digitális adatszolgáltatást vezetne be, közel valós idejű továbbítással. A várakozás ezzel összefüggésben az, hogy az új adatszolgáltatás gyorsabb és jobb minőségű tájékoztatást fog nyújtani ügyletenként az adóhatóságok számára, akik azt beépítik a kockázatelemző rendszereikbe.
Az adatszolgáltatási kötelezettség lényegében az összesítő nyilatkozattételi kötelezettséggel érintett ügyletekre vonatkozna (a lehívható készleteket kivéve, amelyek megszűnnek), bővítve azonban az adott tagállamban le nem telepedett adóalany által teljesített, fordított adózás alá eső termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások körével.
Az adatokat ügyletenként kell, elektronikusan továbbítani. A számla kibocsátásának határideje az adófizetési kötelezettség keletkezésétől számított 2 nap, és ehhez igazodik az adatszolgáltatásé, amely pedig a számla kibocsátásától, vagy a számla kibocsátására rendelkezésre álló határidőtől számított 2 nap. Az adatokat közvetlenül az adóalany, vagy a nevében harmadik fél is benyújthatja.
Az adatokat európai szabványnak megfelelően kell továbbítani, de a tagállamok előírhatják az adatok továbbítását más formátumban kiállított elektronikus számlákról, amennyiben lehetővé teszik az európai standard használatát is. A cél tehát az, hogy minden tagállam elfogadja az egységes európai standardon alapuló elektronikus adatszolgáltatást.
Fontos visszautalni arra is, hogy a kötelező, közel valós idejű digitális adatszolgáltatás alá eső ügyletek esetében kötelező lesz az elektronikus számlázás.
Az adatszolgáltatásban továbbítandó adatok köre:
1. | számla kibocsátási dátuma |
2. | számla sorszáma |
3. | teljesítésre kötelezett adószáma |
4. | a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adószáma, ha ő az adófizetésre kötelezett |
5. | az értékesített termékek mennyisége és jellege, vagy a nyújtott szolgáltatás mértéke és jellege |
6. | az adó alapja adómértékenként vagy adómentességenként, az adó nélküli egységár |
7. | fizetendő adó összege, kivéve, ha olyan különös szabályozást alkalmaznak, amely esetében a Héa-irányelv kizárja az adat feltüntetését |
8. | az alkalmazott adómérték |
9. | bankszámlaszám |
10. | fizetési határidő |
11. | az „önszámlázás” kifejezés akkor, ha a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybe vevő állítja ki a számlát a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója helyett |
12. | a „fordított adózás” kifejezés, ha az adófizetési kötelezettség a terméket beszerzőt vagy a szolgáltatást igénybe vevőt terheli |
13. | adómentesség esetén a Héa-irányelv alkalmazandó rendelkezésére vagy a megfelelő nemzeti rendelkezésre történő hivatkozás, illetve bármilyen más utalás arra, hogy a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás adómentes |
14. | módosító számla esetében a módosítandó számlára hivatkozás |
A javaslat előírná továbbá, hogy a tagállamoknak kötelező előírni az adatszolgáltatást az adóalanyok számára a Közösségen belüli termékbeszerzésekről. Végül pedig törölné azon megengedő rendelkezést, hogy a tagállamok az összesítő nyilatkozatban a kötelező adatokon felüli adatok szerepeltetését előírják.
3.3. Belföldi ügyletek tekintetében történő adatszolgáltatás
A közel valós idejű digitális adatszolgáltatási kötelezettség tehát a Közösségi termékértékesítésekre és a Közösségi termékbeszerzésekre, valamint a külföldön teljesített szolgáltatásokra vonatkozna.
Ezzel párhuzamosan a belföldi ügyletekre vonatkozóan a javaslat a tagállamoknak lehetőséget, de nem kötelezettséget teremtene az adatszolgáltatási kötelezettség előírására. Amennyiben azonban a tagállam ez utóbbi mellett dönt, azaz akár ügyletenként és adóalanyi körönként is meghatározva saját adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a belföldi tranzakciókra, akkor azt csak úgy teheti majd meg, ha az adatszolgáltatás tekintetében mindenképp elfogadja a 2014/55/EU irányelv szerinti standardnak megfelelő elektronikus számlát és az ilyen számla alapján való adatszolgáltatást. De ezen túlmenően (ezzel párhuzamosan) más adatformátumon alapuló elektronikus számlázást és adatszolgáltatási megoldást is alkalmazhat. A cél tehát itt is a harmonizáció és az, hogy minden tagállam elfogadja az EU standardon alapuló elektronikus számlát és adatszolgáltatást.
3.4. Központi VIES-rendszer és adatbázis felállítása
A DDR-en keresztül gyűjtött adatok tárolására, összevetésére, további feldolgozására és a tagállamok közötti kicserélésére a szintén 2028. január 1-jétől tervezett új központi uniós adatbázis szolgálna.
A héa területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU tanácsi rendeletet érintő módosítási javaslat szerint létrejönne egy uniós forrásokból kiépítendő és fenntartandó új rendszer, a központi VIES-adatbázis. Ebbe a rendszerbe a tagállami adóhatóságoknak a számlaszintű digitális adatszolgáltatás keretében kapott adatokat – a szállító-vevő keresztellenőrzéshez, illetve további, más rendszerekből származó adatokkal együtt történő egyéb központi feldolgozáshoz – 1 napon belül kell továbbítaniuk.
A DDR-en keresztül gyűjtött és kicserélt információk tehát a központi VIES leglényegesebb eleme. A rendszer fenntartásáért, az adatok tisztításáért és összevetéséért a Bizottság felel, illetve ahhoz a tagállamok is hozzáférést kapnak, dedikált képviselőik útján. A rendszerhez a hozzáférés a tagállamok által saját költségen kifejlesztett, üzemeltetett és irányított nemzeti elektronikus rendszerek számára is biztosított lesz.
Az adatok birtokosai a tagállamok, míg az adatkezelő a Bizottság, az adatok őrzési ideje 5 év (amelyet követően azokat törlik) a javaslat szerint.
Az összesítő nyilatkozatokból származó adatok ellenőrzése érdekében a régi VIES-rendszer az összesítő nyilatkozatok kivezetésétől számított 2 évig (2030-ig) hatályban maradna.
Dr. Rákosa Melinda írásából, amely az Áfa-kalauz 2023/2-es számában jelent meg, olvashat még a platformgazdaság kihívásainak kezeléséről és az egységes regisztrációról (SVR) is.